Azzal akartam kezdeni, hogy mostmár akár lehetne is számolgatni a napokat... aztán eszembejutott, hogy mégiscsak sok van még addig és sok-sok teendő, van hát más mire koncentrálni...
17 napja nem irtam. Nem is emlékszem már arra, hogy akkor hogy álltunk, de mindenestre folyamatosan intézkedünk. És amihez egyszer "hozzányulunk", azt hipp-hopp megoldjuk. Lehel eddig is nagyon határozott volt, én pedig igyekszem az lenni :) Azt nagyon nem szeretném, ha a végén valamivel is kapkodni kellene, abból jó nem sülhet ki...
Alakulnak az időpontjaink. Felkerestem Bogya Tiszteletesúrékat, s megbeszéltem velük, hogy a Láncos templomban szeretnénk ha összeadnának bennünket, egy katolikus pappal együtt, este 7 órakkor... Szóval részemről lebeszélve, a Láncosban szintén, mostmár csak Lehel kell még megoldja... Aztán április 1-je után lehet menni a Polgármesteri Hivatalhoz is. Ott 5 órára gondoltam, hogy egyeztetek, de talán jó lenne megkérdezni a fotóst is, hogy inkább előtte vagy utánna..... vagy egyáltalán mennyi idő kell a családi fotózkodásra, hogy minden jól kijöjjön.
És hát a meghivó téma... Hát persze, hogy mégiscsak nekilátok én :) - a kis segitségeimmel együtt: anyum, Bea, Mirela. Előre is köszönet érte nekik! Kellékeket már találtam hozzá, majd elmegyek és bevásárolok belőlük.
Sikerült továbbá a fotózással kapcsolatban is dülőre jutnunk. A végén ketten is lesznek: természetesen az egyik Kinga, a másik pedig egy szatmári tag, Tar Attila.
Kingával azóta már nagy izgalommal tervezgetjük a váradi előfotózásunkat, s már nagyon várjuk... lassan már jobban, mint a nagy napot :-D No de hát, az csak természetes, hogy mennyire jó lesz felmenni Váradra, több napra is, végigjárni sok-sok helyszint a múltból és még kirándulni, s bulizni is egyet...:D
