Tegnap megint nem volt pihenős vasárnapunk, de mostmár nem is lesz az esküvőig. Már az is csoda, hogy reggel nyugodtan keltünk, mindketten otthon voltunk, s nem kellett egyből vizsgára rohanni... Hát ezek a vasárnapreggelek is ritkák :)
De aztán irány megint be Szatmárra. Még mindig meghivó-osztogatós téma (ejsze sose lesz vége :)), aztán úgy gondtuk elmegyünk templomba, mivel a következő két vasárnap nem igen lesz rá alkalmunk. Istentisztelet után átestünk a jegyesoktatáson is - Lehel nagy-nagy örömére :) De azt hiszem nem ártott meg egyikőnknek sem, hisz nem "prédikáció" folyt, hanem arra hivták fel a figyelmünket, hogy mit is fogadunk meg az eskü alkalmával... miről is szól maga a házasság fogalma.
Nos, olyan dolgokról, amelyeken nem igazán gondolkodunk amúgy... csak megházasodunk, aláirunk egy szerződést, bulizunk egyet, s megy ugyanúgy tovább az élet... Ezt szeretnénk. S igy is kell lennie, a mi életünkben már nem szabad különösebb változásokat hoznia, mindössze talán több felelőséget. Hűséget és azt, hogy a különféle, mindennapi gondokat, megpróbáltatásokat próbáljuk meg és akarjuk együtt kezelni, hogy a céljaink "együtt" legyenek, nem pedig külön-külön utakon.
Már annyira kevés időnk van, hogy néha úgy érzem képtelen vagyok ennyi mindent ennyi idő alatt még megoldani. Mert mellette ott a stressz is, hogy mi van ha nem leszünk idejében kész a dolgokkal... mi van ha nem épp úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretnénk...
S persze az is nagyon jó lenne már, ha tudnánk pontosan hányan leszünk, s nyugodtan elkészülhetnénk annak függvényében a dolgokkal. De nem, bizonyára utolsó hétre marad emiatt sok minden, illetve bizonyos dolgokból nem tudjuk majd menyit vásároljunk... Szóval képtelenség utolsó héten már lazulni, sajnos mindenképp akkora marad pár dolog...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése